Szép évet zártak az U15-ösök – de mindenkiben maradt egy pici hiányérzet

Azt már a szezon előtt tudni – vagyis érezni – lehetett, hogy szép eredményt fognak elérni a Szegedi RSE U15-ös csapatai. A fiúk és a lányok is. Így is lett, hiszen U15 leány narancs csapat közel állt ahhoz, hogy feljusson az első osztályba, ám végül ez ugyan nem sikerült, de egy kemény szezon végén megnyerték a másodosztályt. A fiúk közel álltak ahhoz, hogy saját korcsoportjuk legerősebb bajnokságában érmesek legyenek, ami ugyan nem jött össze, de a két évvel idősebbek között, a III. osztályú U17-es bajnokságot egy bronzéremmel zárták.

Új pálya, új csapat, új edzővel. Így indult a Szegedi RSE U15-ös leány narancs csapatának idei szezonja. Dávid Tibor, klubunk ügyvezetője több év kihagyás után ült le újra a kispadra. - Idén indult a közös munka, így az elején össze kellett szoknunk. Nem csak velem, de a lányok fele most került fel ebbe a korcsoportba, ráadásul már nagy pályára – mesélt a szezon elejéről Dávid Tibor. Mint mondta, nem lehetett mindjárt nagy célokról beszélni, hiszen neki is fel kellett mérnie a képességeket, ráadásul a bajnokságot sem ismerték, így az ellenfeleket is meg kellett ismerni, hogy reális célt tudjanak kitűzni maguk elé. - Azért az előző eredmények, a korábbi edzőkkel történő beszélgetések előre vetíthetik, mire képes egy csapat, így gyorsan előtérbe került az, hogy a másodosztályban szépen fogunk szerepelni, és bátran gondolkodjunk az osztályváltásban, mert képesek lehetünk odaérni az osztályozón – folytatta.

A bajnoki rajt remek volt, de gyorsan kiderült, hogy erős ellenfeleink vannak, így ha nem tudunk megfelelően fejlődni, akkor egy-egy meccsen bármi megtörténhet. – A komoly munkának köszönhetően sikerült eljutni az osztályozóig, de ott abban a pillanatban tényleg a Dabronc volt a jobb, ők vívták ki a feljutást –emlékezett vissza az első sorsdöntő mozzanatra a szezonból. Dávid Tibor elmondta, szomorúan nézte a lányokat, mert tudta, mire képesek, de el kellett fogadni, hogy abban a pillanatban az ellenfélnek sikerült jobban odatennie magát. – Így a szezon végén azt mondom, ennek a csapatnak helye lenne az első osztályban!

A sikertelen osztályozó után egy cél lebegett a csapat előtt, hogy a másodosztályt megnyerjék, ami ugyancsak nem bizonyult könnyű vállalásnak. –Mindjárt az első fordulóban két riválistól is kikaptunk, így a 3. helyre szorultunk. Ez is mutatta, hogy nem lesz egyszerű az első két hely valamelyikét megcsípni, hogy döntőbe kerüljünk. A hazai második fordulóban borult a papírforma, hiszen a Jászberénytől kikaptunk, és az akkori első helyezett Vasast sikerült megverni. Ez kellett a lányoknak ahhoz, hogy újra egyenesbe kerüljünk – folytatta Dávid Tibor.

A Kertváros ellen sikerült kiverekedni a döntőbe jutást, ahol egy játékos sérülése is nehezítette a lányok dolgát. Főleg, hogy olyan ellenféllel, a Székesfehérvárral kezdtek, aki veretlenül érkezett a döntőbe. Ennek ellenére parádés játékkal jutottak túl az ellenfelen, majd a Vasas ellen nagyon motiváltan léptünk pályára, hiszen megvolt az az előnyük, hogy a korábbi fordulóban legyőzték már őket. A dolog teljesen összeállt, a szülők komoly segítségével sikerült a bajnoki címet megszerezni.

- Ezt nézve szép és sikeres szezont zártunk, büszke vagyok a lányokra, de azért csak ott van az emberben, hogy megérdemelte volna a csapat, hogy feljusson az első osztályba. De jogos a csapat öröme, hogy nagy fegyvertény volt megnyerni ezt a bajnokságot – összegezte az edző.

Kiemelte azt is, hogy a lányok egyénileg és csapatszinten is hatalmasat fejlődtek, hiszen velük nem kellett az edzéseken sem küzdeni, maximális erőbedobással dolgoztak. A cél nyilvánvalóan továbbra is feljutás lesz, de a csapat fele már osztályt fog váltani és U17-ben fognak játszani. Ez mindig nagy dilemma, hogy együtt maradjon-e egy ilyen csapat, és közösen induljanak egy magasabb osztályban, vagy mindenki maradjon a saját korosztályában? Dávid Tibor szerint az egyéni érdeket is figyelembe kell venni ilyenkor, hiszen aki eddig cserejátékos volt, az – ha a csapat együtt marad – továbbra is nagy valószínűséggel csere maradna, és nem lenne annyi lehetősége a fejlődésre. Így viszont megvan a lehetőség arra, hogy nagyobb felelősséget és lehetőséget kapjanak és ezáltal  akár kulcsjátékosokká fejlődjenek.

„Evés közben jön meg az étvágy” – tartja a mondás, amely igaz a Szegedi RSE U15-ös fiú csapatára, akik egy izgalmas szezonon vannak túl. Amellett, hogy egy nagyon erős U15-ös I. osztályú bajnokságban küzdöttek, a két évvel idősebb – és jóval nagyobb – U17-es III. osztályú bajnokságban is szerepeltek. Edzőjük, Strezeneczki Gyula szerint a fejlődésük szempontjából jó döntésnek bizonyult, hogy elindultak, és nem csak élményekkel, de egy bronzéremmel is gazdagodtak.

Vezetőedzőjük könnyű helyzetben volt, hiszen a csapat nagy részével már egy éve tartott a közös munka, és mindössze három ember cserélődött ki, így egy már jól összeszokott társasággal vágtak neki a szezonnak, egy nagyon jó alappal. A közös munkát tovább erősítette, hogy az, amiről edzőjük beszélt, azt élőben is láthatták, hiszen a szegedieknek nem ismeretlen Strezeneczki Gyula, aki a szegedi röplabdázás fénykorában játékosként majd később edzőként is segítette a Tisza-parti alakulatot. Bár ekkor ezek a gyerekek még meg sem születtek, az, hogy olyantól tanulhattak, aki nem csak beszél a röplabdáról, sokat segített. – Nem csak ebben a korosztályban, de mindenkinél érvényes, hogy nem működik, ha csak mondasz dolgokat és elvárod, hogy zokszó nélkül megcsinálják. Edzőként irányítónak kell lenni, de a csapat úgy tud sikeres lenni, ha partnerként kezeled őket, és kikéred a véleményüket – folytatta.

Tinédzserekkel nem könnyű, gondolják sokan, ám ezek a fiúk megmutatták, mennyire éretten tudnak gondolkodni, játszani, küzdeni magukért, egymásért, a csapatért és edzőjükért. Még akkor is, amikor 1-1 találkozó nem úgy sikerült, ahogy remélték. – Minden meccs után leültünk megbeszélni a dolgokat, és közösen alakult ki a vélemény az adott fordulóról. Számomra is tanulsággal szolgált, hogyan éltek meg a gyerekek belülről egy-egy mérkőzést – folytatta.

Bár a hatos döntő lehetősége az U15-ös bajnokságban csak a szezon felénél vetődött fel, a gyerekek sokáig nem hittek benne, hogy ez valóban elérhető. – Rá kellett vezetni őket, hogy elhiggyék, miért ne juthatnának be? Mivel nem tudták megmondani, nekik miért ne sikerülhetne, így szép lassan elhitték, és ennek szellemében játszottak tovább. Ugyanez volt igaz az U17-es meccsekre is, hiszen megijedtek attól, hogy 2 évvel idősebbekkel, magasabbakkal kell játszani, ráadásul a 230 centis háló helyett 243-ason, aztán kiderült, hogy a röplabdát játszani kell, és a méret nem mindig mérvadó. Egyre jobban belejöttek, és egy U17-es III. osztályú bronzéremmel várhatták az U15-ös döntőt. A miskolci torna viszont nem úgy alakult, ahogy szerették volna, de edzőjük akkor is elmondta, nem kis teljesítmény 34 csapatból a 4. legjobbnak lenni.

- Még két hétig edzettünk a fiúkkal, de ez inkább sok játék, és sok beszélgetés volt. Még akkor is mindenkiben – bennük és bennem is – megvolt a hiányérzet, hogy sikerülhetett volna jobban is vége. Viszont ez az eredmény a jövőre nézve nagy motiváló erő lesz nekik, de így is nagyon büszke vagyok rájuk – összegezett Strezeneczki Gyula.

- Idénre egy nagyon jó közösség alakult ki, de ezeket a sikereket nem tudtuk volna csak mi a fiúkkal elérni. Nagyon hálásak vagyunk a klub és az edzőkollégák támogatásáért, de a legnagyobb köszönet a szülőknek szól, akik sokszor a lehetetlen kéréseinket is teljesítették, és minden pillanatban ott voltak velünk. Nagyon sokat jelentett a csapatnak, hogy a miskolci döntőre is eljöttek, Ez egy igazi csapatmunka volt! - mondott köszönetet Strezeneczki Gyula.

A 15 fős csapatból mindössze négyen maradnak, a többiekre már az U17-es bajnokság vár. Az I. osztályhoz viszont fel kell nőniük, hiszen nem csak a háló magasabb, de a játék is gyorsabb, nagyobbakat is ütnek. Edzőjük szerint egy év adaptálódás után látszódik majd a következő szezonban az igazi teljesítmény.

Szurkoljatok, Kövessétek, SZERESSÉTEK!