"Ilyen társasággal dolgozni minden nap kiváltság volt..."

A leány U13-as csapatunk a nagy létszámnak köszönhetően két csapattal is részt vett az Országos Mini Bajnokságban. Az Szegedi RSE 1 csapat a Döntőbe jutott, a Szegedi RSE 2 első éves minisei rengeteg tapasztalatot szerezve indultak az Országos Mini Kupa kiemeltjei között, így a következő évben már rutinosabban vághatnak neki a bajnokságnak. A csapatokkal Dávid Tibor és Váradi Zoltán foglalkozott a 2017/2018-as szezonban.

A leány U13-as korosztály egész évben nyújtott teljesítményét Dávid Tibor és Váradi Zoltán edzők értékelték.

Dávid Tibor: A 2017/2018-as versenyévben a „kismini” csapattal is elindultunk az Országos Mini Bajnokságban. A csapat nagyon kevés tornán tudott szerepelni, mert az év elejétől kezdtük összerakni a keretet. A bajnokságban először a szegedi Titkos Lajos Emlékversenyen tudtunk elindulni, ahol a 7. helyen végeztek a lányok. A célunk az volt, hogy a januárra kialakult kerettel a szezon hátralévő részében minél többet játszunk, hogy a következő versenyévre összeálljon a csapat. Azt gondolom, hogy az OMK-ra sikerült is összekovácsolódnia a csapatnak és jó mérkőzéseket játszottunk. A kevesebb mérkőzésnek köszönhetően kisebb nagyobb hullámvölgyek jellemezték a szezont, de több

olyan mérkőzést is játszottak a lányok, amire építhetünk a jövőben. A jövőben sokat kell még dolgoznunk, hogy a minimális elvárásunkat, a döntőbe jutást teljesítsük a következő szezonba, de biztos vagyok benne, hogy a lányok mindent megtesznek majd azért, hogy elérjük a céljainkat.

Nagyon nehéz dolga volt a csapatnak, hiszen a 2005-ös csapat mellett kicsit kevesebb figyelem jutott rájuk, de a lehetőségeinkhez mérten mindent megtettünk azért, hogy fejlődjön a csapat. Ebben nagyon nagy segítségemre volt Váradi Zoltán és Nagy Krisztina, akiknek nagyon köszönöm a munkájukat. Külön köszönet a Szülők türelméért.

Váradi Zoltán: Két csapattal neveztünk az Országos Mini Bajnokságba, az OMB1-es csapattal az elejétől kezdve, az OMB2-es csapattal pár hónap késéssel már mérkőztünk a fordulókon. Óriási dolog, hogy az 1-es csapat semelyik két tagja között nem volt jelentős tudásbeli különbség. Ezt kihasználva 10-nél is több felállási kombinációt próbáltunk ki év közben. Úgy vélem ez sok idősebb csapatnál is ritka, hát még U13-ban. A játékunk hétvégéről hétvégére javult. A májusi 12-es döntőre már ügyesen mozogtunk a pályán, változatos játékot tudtunk mutatni, igazi röplabdát játszottunk. Noha a remélt dobogós eredményről lecsúsztunk, nem érzem, hogy bárkinek oka

lenne csüggedni. Az OMB2-es csapat sem fejlődött kevesebbet. Egy bravúros szupermini 3-ik helyezés elérése után idén magasabb hálóval, más pályamérettel találták magukat szembe. A kezdeti bizonytalanságot maguk mögött hagyva év végére magabiztosan játszották be a 7x7-es pályarészt. A következő szezonban, ezúttal korosztályuk idősebb játékosaiként veszélyes ellenfelei lesznek bármelyik csapatnak.

Nem lehet elmenni a csapat hozzáállása mellett. Arra a lenyűgöző és töretlen lelkesedésre, amivel egész évben és mérkőzésen is pályára álltak, a hihetetlen a legjobb szó. Külön kiemelném Nagy-Hegyesi Rékát és Baksa Pannát, akik hétről hétre bebizonyították, hogy nincsenek határaik, vagy Mányai Maját, aki akkor is rendszeresen járt edzésre, amikor a sérülése miatt abban nem vehetett részt. Ismétlődő kérdés volt, hogy lehetnének-e reggeli edzések vagy mini edzőtáborok hosszú hétvégéken. Akármi, csak pattanjon a labda. Ilyen társasággal dolgozni minden nap kiváltság volt.

Nagyon hálás vagyok az SZRSE-nek, hogy megteremtette az ideális körülményeket, Dávid Tibornak, hogy minden nap tanulhatok tőle és természetesen a lányoknak, illetve szüleiknek ezért a fantasztikus évért.